2013. április 30., kedd

Kezdet vagy Vég?



"Stiu, un copil se naste acum.
Da, stiu, un batran isi ia ramas bun.
(...)

Vine o zi, vine o zi cand se va sfarsi.
Nimeni nu va sti, nimeni nu va sti oare cand va fi.
Vine o zi, vine o zi iar de voi pleca,
Nimeni nu va sti, nimeni nu va sti cat voi regreta,
Cat voi regreta, cat voi regreta..."
 (...)

(Holograf: Vine o zi (részlet)) 


Ha le kéne fordítsam magyar nyelvre, talán így hangzana:


"Tudom, valahol most születik egy gyerek.
igen, tudom, egy öreg most búcsút vesz.
 (...)

Eljön egy nap, eljön egy nap, amikor vége lesz.
Senki sem fogja tudni, senki sem fogja tudni, hogy mikor lesz.
Eljön egy nap, eljön egy nap, és távozok,
Senki nem fogja tudni, senki nem fogja tudni, hogy mennyire sajnálom,
Hogy mennyire sajnálom, hogy mennyire sajnálom ...
"
 (...)


Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én a zenével nagy barátságban vagyok. És ez régi barátság. Mindig képes elragadni, elbűvölni, csodákat tenni velem. Mindig van valami mondanivalója. Mindig van valami szép benne, valami csodálatos. Valami, ami Isten ajándéka. Ami vigasztal, lelket önt, vagy csak ott van velem, amikor ünnepelek valamit, társ az örömben, a bánatban, a születésben, és az elmúlásban.
Végighallgatva ezt a gyönyörűszép szomorkás számot a Holograf együttestől, talán nincs ember, akiben ne ébresztene különböző érzelmeket. Vegyes érzelmeket, melyek minden emberben más és más gondolatokat hoznak felszínre. Hisz sok mindenről szól ez a dal. Vagy csak sokféle képpen értelmezhető? Hisz minden csak nézőpont kérdése. Ahogyan a születés egyben fájdalom és öröm, vagy a halál is lehet veszteség vagy megnyugvás.
Hisz erről szól a dal is. A dolgok rendjéről, az élet folyamának az egyenletes zajlásáról. amit vagy elfogadunk, vagy lázadunk ellene. De miért nem próbáljuk megérteni valamennyire? Tudom, nem fog soha ez sikerülni, de ha meg sem próbáljuk? Gondolkoztunk el azon valaha, hogy mit jelent az, hogy valami véget ér? Mitől ér véget valami? Egy fát ha kivágunk, akkor most annak vége van? Mert abból a fábol lehet, hogy egy bútor lesz, egy pásztorbot vagy csak simán tűzifa, ami meleget ad, ami ételt főz. És lehetne sorolni. De ahhoz, hogy egy új születhessen, előbb a fát ki kell vágni, el kell pusztítani, ha így vesszük.
A születés pillanatáig az édesanya és a magzat együtt élnek általában 9 hónapig, egy gyönyörű szimbiózisban. Ennek a szimbiózisnak lesz vége a születés fájdalmas pillanatában, amikor világra jön a gyerek, és elindul az Élet útján. Fájdalom közt jön világra ... de melyik édesanya hibáztatja ezért majd a gyerekét? Egy valaminek a vége egy másik valaminek a kezdete.
Az ember életében sokszor eljön a vég. A távozás. Amikor valami véget ér, valami elhagyja az ember életét. Talán épp maga az élet. És mindenki azt hiszi, hogy ezzel vége mindennek. Mert elfelejtjük, hogy minden Vég ugyanakkor egy Kezdet is. A halállal az út még nem ért véget. Csak azért, mert nem tudunk bizonyítani valamit, nem láttunk valamit, nem tapintottunk valamit, azért nem modnhatjuk, hogy nincs. Hisz akkor azt is elmondhatnánk, hogy a világon senkinek sincs egy csepp esze sem :)
A távozás, a vég, nemcsak az életből való távozást jelentheti, nem csak az élet végét jelentheti. Van ami talán annál is fájdalmasabb, vagy nehezebb. Amikor valaki távozásról beszél -vagy énekel-, akkor nem kell egyből feltételezni, hogy az életből való távozásra céloz. Lehet, csak menekül valami elől ... vagy csak egyszerűen változást akar. Ami lehet apró, lehet akár hatalmas is.
Nem kell rögtön gyászos dolgokra gondolni. Amikor azt mondjuk, hogy akár az életünket is odaadnánk valakiért, akkor a legtöbb ember azt hiszi, hogy ez azt jelenti, hogy meghalok érte. Mekkora tévedés! Hisz ez éppen az ellenkezője. Senki sem azt várja el, hogy meghaljunk érte, sokkal inkább, hogy éljünk érte. Az életünket akarjuk adni, nem a halálunkat, igaz?
Ezt számtalan módon megtehetjük. És erre két dolog segíthet: vagy el kell kezdeni valamit, vagy véget vetni valaminek. És íme, a Kezdet lehet valaminek a vége, és a Vég valami újnak a kezdete.

Hisz minden csak nézőpont kérdése.


Megosztás a Facebook -on 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése